Azt a mentét,azt a ruhát,
Amit hordtak őseink:
Régi dolmány,régi kalpag
S kik a honért éltek,haltak,
Feltámadtak már megint.
Látásodra bár a léha
itt ott kacajra fakad...
Hadd kacagjon,majd elhagyja:
Magyar,ne szégyeld magad!
Ne szégyeld a viseletet,
Miben apád ellehetett
S boldog öregségre ért.
Ki tudja e boldog korbul,
Mikor a ruha megfordul
A jobb év is visszatér?
Fintorítsa félre arczát,
A ki jobb jövőt tagad.
Te kérjed azt s hidd,hogy eljön,
Magyar,ne szégyeld magad!"
"Magyar, ne szégyeld magad!"
VálaszTörlésHihetetlen jó verset tettél fel!!! Köszönöm!!!!
Szeretném szerényen és mintegy zárójelben megjegyezni, hogy én soha, egy pillanatig sem szégyelltem magam. :)
VálaszTörlés