Szia!
Remélem nem zavar,hogy így látatlanban,mindenféle előzmények nélkül letegezlek. :)
Szeretnék megosztani veled egy pár képet és ha arra méltónak találod,akkor a blogod olvasóival is ....nagyon tetszik a kezdeményezésed,ezért szeretném bővíteni a saját kincseimmel :)
A történetük elég kacifántos...és másoknak talán furcsa is lehet,az én szívemet melegséggel tölti el.
A férjem gyermekként került Magyarországra,ami sajnos a család egyfajta széthullását is eredményezte.
Vajdasági magyarként 13 évesen költözött át édesanyjával és hugával a háború miatt.Azóta lassan 15 év telt el úgy,hogy nem volt otthon.Sok minden közrejátszott benne,továbbtanulás reménye itt és a katonai szolgálat hiánya ott, Szerbiában. Azonban a szeretet és a kötelékek a mai napig erősek,így látatlanban is. Anyósom évente egyszer tud anyagi okokból hazamenni a családhoz,és minden évben valami ajándékkal kedveskedik nekünk ő is és a keresztanyukája is,akit mi egyszerűség miatt keresztmaminak nevezünk.Bár soha nem találkoztunk,mindig kapunk tőle meglepetéseket,ami nagyon szeretetreméltó. :)
A tavalyi évben hímzett nekünk egy képet és egy másik kedves ismerősünk pedig fából csinált nekünk Házi Áldást,mert sikerült végre vennünk egy lakást.
Annyira szép,hogy szeretném ezt megosztani veled,veletek. Minden kincsem kézzel készült,idős kezek fáradhatatlan munkájának eredménye.
A határon túli magyarok tartják és őrzik a hagyományainkat,és értékeinket remélem mi is részesei lehetünk sokáig :)
Remélem tetszeni fognak a mellékelt képek. :)
Üdvözlettel: Gabi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése